Rumok

Rum

A rum közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt vagy a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból keletkezett égetett szesz. Gyakran karamellel színezik, melytől barnás színt kap. Tölgyfa hordókban érlelik a tiszta párlatot. 37,5-60% alkoholtartalommal palackozzák.

A világon a termelésnek túlnyomó része Latin-Amerikában és a Karib-térségben összpontosul. A térség rumtermelő országai: Martinique, Dominikai Köztársaság, Kolumbia, Guatemala, Bolívia, Venezuela, Jamaica, Barbados, Trinidad, Saint Lucia és Tobago, Puerto Rico, az Amerikai Virgin-szigetek, Haiti, Brazília, Belize, Guyana, Grenada, Pere és Kuba. Ismert termelők még a spanyol Kanári-szigetek, Ausztrália, Mexikó, Fidzsi-szigetek, Hawaii, India, Fülöp-szigetek, Mauritius és a Dél-afrikai Köztársaság. Európában: Spanyolország, Franciaország és Portugália rendelkezik komolyabb hagyománnyal és eredetvédett itallal.

A könnyeb fajtákat eredetileg főként koktélokban, míg a sötét és arany fajtákat magukban fogyasztották vagy konyhában használták, de az utóbbiak is inkább koktélösszetevőkként népszerűek. A felső kategóriás, hosszabban érlelteknek azonban önmagukban vagy jéggel fogyasztva is magas az élvezeti értékük.

Például a Karib-szigetek kultúrájának meghatározó eleme és gyakran a Brit Királyi Haditengerészethez vagy kalózokhoz kötik. A rabszolga-kereskedelemben például fizetőeszközként is működött, szervezett bűnözésekben vagy felkelésekkor, mint az amerikai függetlenségi háborúban.

Legvalószínűbbnek nevének keletkezéséről a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tűnik .Azonban más források szerint a rumbillion „zűrzavar” szóból ered.

Elődei már az ókorban kialakultak. Az ókori Kínából vagy Indiából terjedtek el a cukornádszirupból erjesztett italok. Ilyen ital például, amelyet a máj nép készített több ezer évvel ezelőtt, a brum. Egyik feljegyzésében Marco Polo „egy nagyon jó, cukorból készült borról” ír, a mai Irán területéről. A 17. században történt az első lepárlás a Karib-térség valamelyik cukornádültetvényén. Rájöttek az ültetvényeken dolgozó rabszolgák, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Majd ezeket az italokat lepárolták, így megnőtt az alkoholtartalom és megszületett az igazi ital. Ma már Jamaica, Kuba, Barbados, Puerto Rico, Martinique mezőgazdaságának jelentős részét teszi ki a gyártás és a cukornádtermelés.

Magyar is készült a 19. század elején. Az első hazai utánzatot pedig Bergamenter Zsigmond bécsi szeszgyáros szabadalmaztatta.

Osztályozása valamelyest problémás, mivel nincsenek általánosan elfogadott szabványai. Készítése a különböző országok szabályain és törvényein múlik. Eltérőek a megkövetelt érlelés, szeszfok, vagy az elnevezés követelményei.

Kolumbiában legalább 50% szesztartalmat írnak elő, Chilében viszont csak 40% a minimum. Mexikóban pedig legalább nyolc hónapig kell érlelni, míg Panamában, Venezuelában és a Dominikai köztársaságban két évig. Argentína „különlegesen könnyű”, „Könnyű”, „arany” és fehér” fajtákat különböztet meg, míg Barbados „fehéret” 50% fölöttit („overprool”) és „érleltet”.

Az alábbi fajták leginkább a spanyol nyelvterületre jellemzőek, de az Amerikai Egyesült Államokban is ezek terjedtek el:

-          fehér: főképp koktélokhoz használják, illetve a gyümölccsel ízesítettek alapja. Pár hónapig üveggel bélelt tankokban érlelik, majd beállítják 37,5-40%-ra, szűrik és palackozzák.

-          arany: legalább 3 évig érlelik tölgyfa hordóban, karamellel színezik.

-          fekete: testes, aromás, legalább 5, de sokszor 7-12 vagy még több évig érlelik.

-          fűszeres: az aranyból és a feketéből készül.

 Olyan jól ismert koktélok, mint a cuba libre, pina colada, mojito, daiquiri készülnek belőlük.

Ezenkívül sütéshez is használják, ízesítőként süteményekhez. Gyakran használják gyümölcstorták és gyümölcssaláták ízesítésére, vagy akár húsok pácolására, főleg a Karib térségben. Alkalmas még különböző édes mártások és krémek ízesítésére is.