PÁGER KÉKFRANKOS 2020

Készült 1200 palack.

A Páger Pince egy, a Mátrában, Gyöngyöspatán működő, 2 hektáros területtel rendelkező, öko-szemléletű borászat. Ennek megfelelően szőlőiket, melyek nagyobbrészt a Gereg-dűlőben találhatók, vegyszermentesen gondozzák, míg a pincében borászati segéd- és adalékanyagtól mentesen dolgoznak. Alacsony kénszintre törekedve készítik boraikat. Mint minden fiatal kisborászatra, így itt is jellemző a kísérletezőkedv, akár a szőlőfajtákat, akár a borfajtákat illetően. A majd' 10 hónapos hordós érlelésen átesett, szűretlenül palackozott vörösboraik, úgy mint a cabernet franc vagy a cabernet sauvignon ebben az évben biztosan színesíti palettát, ahogy a reduktív és oxidatív technológiát ötvözve készített narancsboruk (TraminiX Cserszegi Fűszeres), rajnai rizling, szürkebarát, zöldveltelini is. Törekszenek a terület adta, természetes (és éppen ezért rendkívül izgalmas) ízek minél hűbb visszatükrözésére, s az sem titkolt vágyuk, hogy limitált szériás boraikat legszívesebben ételek mellett látnák viszont.

A 2019-es boruk alapanyaga a Geregről származik. Kétféle klón található itt, egy osztrák (A4) és egy magyar (K1). Három hétig erjedt nyílt kádban, majd 500 literes, másodtöltésű tölgyfahordóba került 10 hónapra. Szűretlenül, derítetlenül, 30 milligramm/liter alatti összkénnel került palackba. Kék- és vörösbogyós gyümölcsök uralják rendkívül intenzív illatát. Ízben földes, céklás, borsos árnyalatok is megjelennek. A hordós érlelésből származó jegyek szépen egészítik ki az összképet. Magas extrakt-tartalom, intenzív savérzet jellemzi. 

A 2018-as Gereg-dűlő kétféle kékfrankos klónjának (A4 és K1) termése, melyet 20+18-ban magas mustfokkal szüretelték. Három hétig erjedt nyílt kádban, majd 500 literes, elsőtöltésű tölgyfahordóba került 12 hónapra. Szűretlenül, derítetlenül, 30 milligramm/liter alatti összkénnel került palackba. Nagyon magas sav, nagyon érett alapanyag, kis maradékcukor, kimagasló évjárat. Fele tartályban, fele hordóban érlelődött, 10 hónapig. Nagy testű bor, erős színanyaggal. Nem a könnyed vonal! Céklás-földes jegyekkel megáldott bor, ám az erdei gyümölcsös, mályvacukros jegyek uralják mind illatát, mind ízét.

A kékfrankosra jellemző, hogy tőkéje gyors növésű, fürtje közepesen tömött, rövid nyelű és közepes nagyságú. Bogyói vastag héjúak, kissé hamvasak, közepes méretűek. Egy jól termő fajta, mely szeptemberben szüretelhető és mivel nehezen rothad, nem kell sietni a leszedésével.

Közép-Európában általános, ideértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Hajóson, Szekszárdon, Egerben, Sopronban és Villányban is. Az öt borvidék borai azonban eltérő jellegűek.

Az 1991-es években Magyarországon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna valamilyen divatosabb fajtára. Az utóbbi években azonban egyre emelkedett a népszerűsége. Sőt már sok borász azt a nézetet vallja, hogy a termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak.

Sokszor nem csak önállóan palackozzák, hanem például egyik fő alkotója a szekszárdi és az egri bikavérnek is.

Eredete a vitatott, de a Monarchiában a 19. században terjedt el. Az a nézet is fennáll még, hogy a Kaszpi-tenger vidékéről származik és a honfoglaló magyarok hozták magukkal.

DNS vizsgálatok szerint a hunszőlő és a Blaue Zimmettraube keresztezésével jött létre Alsó-Stájerországban.

Sopronban a hagyományuk szerint a Bonaparte Napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta a nevét. A helyi gazdák ugyanis a jobb borokat csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonánknak. nem kellett nekik a fehér színű háborús papírpénz. Ez a történet azonban nem igaz, mivel abban az időben még Sopronban és környékén is inkább csak fehérborokat készítettek. A filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át erre a fajtára.